Balázs Sándor emlékezett Tóth Sándorra, a Bolyai Egyetem Diákszövetségének egykori alelnökére, az egyetem párttitkár-helyettesére, akit megrázott a magyar egyetem megszüntetése. Egyszer kijelentette román kollégái előtt, hogy Lenin óta nem volt a nemzetközi munkásmozgalomnak igazi vezetője. Feljelentették a Securitatén, azt állították, hogy ezzel lebecsülte Gheorghiu-Dej szerepét. Kihallgatták, zaklatták. Az utcán egy milicista molesztált egy magyarul beszélő idős nőt. Tóth Sándor a nő védelmére kelt, erre őt is lebangyinozta a milicista. Tóth Sándor rájött, hogy a szép elmélet és a valóság összeegyeztethetetlen, később öngyilkos lett. A Babes-Bolyai Egyetem párttitkár-helyettesét csendben temették el, az egyetem vezetősége nem képviseltette magát. 1990-ben az RMDSZ négytagú küldöttsége tárgyalt az akkor még elnökjelölt Iliescuval. Balázs Sándor, a küldöttség tagja a Bolyai Tudományegyetem megszüntetését hozta fel, mint hibás döntést. Iliescu azonban helyesnek tartotta az egyetem megszüntetését. /Balázs Sándor: A Bolyai Egyetem megszüntetéséről. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
1995. április 7.
Nagy Benedek képviselővel Ágoston Vilmos beszélgetett. Az etikai bizottság - tagjaik többségében Tőkés László hívei - kizárta Nagy Benedeket az RMDSZ-ből, állapította meg Ágoston Vilmos, továbbá: "A radikális szárny javaslatára belső választásokat akarnak tartani és felszámolni a kongresszust." Nagy Benedek megfogadta, hogy a kongresszusig nem nyilatkozik ezekről a kérdésekről, ezért személyes sorsáról kérdezte. 1956. okt. 25-én bekerült a Bolyai Egyetem diákszövetségének vezetőségébe. Nov. 17-én letartóztatták Koczka Györgyöt, Kelemen Kálmánt és Várhegyi Istvánt, a képzőművészetiről előzőleg vitték el Balázs Imrét /ma festő Vácon/ és Tirnován Videt /jelenleg ő is Magyarországon él/. A diákok sztrájkolni akartak, de Bányai László, aki akkor alminiszter volt és Takács Lajos rektor megígérte, hogy segítenek. Hamarosan Nagy Benedeket is elvitték. Várhegyi Istvánt hét, Nagy Benedeket öt, a többieket három évre ítélték. Letartóztatták később Páskándi Gézát, Dávid Gyulát és másokat. Rettenetes volt a börtönélet, az 1958 júliusi börtönlázadást újabb megtorlás követte. Sokan belehaltak a sok verésbe. Mindig találtak ürügyet a verésre, erre elég volt például az, ha valaki nappal ledőlt az ágyra. Nagy Benedeket 1958-ban addig verték, amíg elájult. Utána három hétig nem tudott felkelni. A verés rendszeres volt a börtönökben. /Respublika (Budapest), ápr. 7./
